.: Könyvkritika: Charlie és a csokigyár

A kedvenc filmjeim listáján talán mindig is ott fog szerepelni a Tim Burton által rendezett Charlie és a csokigyár. Négy kedvenc színészem is szerepel benne – Johhny Depp, Freddie Highmore, AnnaSophia Robb és Helena Bonham Carter -, de emellett még az ábrázolt világ is fantasztikus (bár mi mást várnánk Mr. Burton-től?) Legszívesebben én magam is sétáltam volna a csokoládégyárban, és belekóstoltam volna minden ehető – és biztonságos - édességbe. :)

Karácsonyi meglepetésként kaptam ezt a könyvet a Drágámtól, és végre eljutottam odáig, hogy el is olvassam. Mivel egy gyerekeknek szóló regényről van szó, így nem kell túl nagy okosságokra és misztikumokra számítani, de felüdülés volt számomra a sok fiatal felnőtteknek szóló könyv után ilyet olvasni. Néha mindenkinek szüksége van arra, hogy egy darabig újra kisgyereknek érezhesse magát, és ez az olvasmány pont ezt az érzést adja meg nekünk. :)

A történet szerint valahol a világban van egy hatalmas csokoládégyár, ahol a legfinomabb édességeket gyártják. Ennek a tulajdonosa, egy bizonyos Vonka Vilmos úr kitalálja, hogy a csokoládéiban elrejt öt aranyszelvényt, amiknek a szerencsés megtalálói látogatást nyernek a gyárába. Már a könyv legelején megismerkedünk a szegény családban élő Picur Charlie-val, aki a két szülőjével és a négy nagyszülőjével él együtt egy kicsi házban. Amikor ez a kisfiú tudomást szerez a szelvényekről, minden vágya, hogy ő is egyike legyen a szerencséseknek. Tudja, hogy nagyon kicsi az esélye, mégis reménykedik. A kevés jövedelmük miatt csak néhány csokoládét van esélye kinyitni, és egyikben sem található aranybiléta. Közben majdnem az összes szelvény elkel – mindet visszataszító kölkök találták meg -, egyedül egy marad, amit aztán a kis főhősünk egy szerencsés véletlennek hála megtalál. Rögtön hazaszalad vele, és elújságolja a nagy hírt a szeretteinek, akik közül jelentkezik az egyik nagyapja, Joe, hogy majd ő elkíséri a gyárba. Amint megérkezik az öt gyerek és a kilenc szülő, a tulajdonos szívélyesen üdvözli őket, és elkezdődik a mesés gyárlátogatás. Fantasztikus találmányokkal és édességekkel ismerteti meg az író, Roald Dahl az olvasókat, valamint még bemutat pár vicces és furcsa lényt is, az umpa-lumpákat. Ahogy halad előre a történet, folyamatosan kiesnek a vásott kölykök és a szüleik, és a végén csak egy gyerek marad, aki kiérdemli a lehető legnagyobb jutalmat.

Az elején furcsa volt magyarul olvasni a szereplők nevét, hiszen a filmnek hála főleg az angolos verzióhoz szoktunk hozzá, de körülbelül a könyv negyedénél már fel sem tűnik, hogy nem egyeznek teljesen. A filmhez képest vannak különbségek – például Charlie családja nem fogadja el a fiútól a felajánlott születésnapi csokoládét, és Vonka Vilmos nem panaszkodik a szörnyű, egy fogorvos fiaként eltöltött gyerekkoráról -, de igazán aranyos és olvasmányos a történet.

A regényhez készített montázsom, amihez a filmbeli jeleneteket használtam.
Tetszett, hogy a gyerekek nevei utaltak a jellemükre, és imádtam Vonka Vilmos őrült karakterét. Nem tudom, hogy mások is vannak-e úgy, hogy ha egy olyan könyvet olvasnak, amiből már készült filmes feldolgozás, akkor az adott karakternek úgy hallják a hangját a fejükben, ahogy a színész is beszélt. Így voltam én is Vonka Vilmossal. Ahányszor csak az ő mondatait olvastam, mindig Johnny Depp kellemes szinkronhangját hallottam. :D Valamint még az is tetszett, hogy a boltos – akinél Charlie megtalálta egy csokiban az aranybilétát -, segített a fiúnak kiszabadulni a hiénák karmaiból, és azt mondta neki, hogy szaladjon azonnal haza a családjához, és senkinek se adja oda azt a szelvényt, mert ő igazán megérdemli.

Imádtam még Joe nagyapót is, nagyon aranyos volt a kisunokájához. Mindig figyelt arra, nehogy elkeveredjem Charlie, és jókat nevetett a többi gyerek szerencsétlenkedésén. Szerintem minden kisgyereknek ilyen kedves és bolondos nagypapára lenne szüksége, és akkor sokkal jobb lenne a gyerekkoruk.

Néhány, a mai világra jellemző problémát is felvonultat a regény, mint például azt, hogy a gazdag emberek azt hiszik, hogy ők mindent megkaphatnak, vagy hogy a gyerekek egész nap csak a televíziót bámulják, vagy ha valakinek van egy remek ötlete, akkor azt mások is azonnal meg akarják szerezni, hogy abból maguknak profitáljanak.

Ennek a világnak a legérdekesebb teremtményei talán az umpa-lumpák voltak, akik kicsi embereknek néznek ki, és akik a gyárban dolgoznak. Tetszettek azok a versek, amiket minden egyes gyerek eltűnése után énekeltek, de főleg az volt a kedvencem, amiben arról daloltak, hogy szükséges néha kikapcsolni a gyerek előtt a televíziót, és könyvet kell adni a kezébe.

Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, aki szeretne egy kis kikapcsolódást ebben a rohanó világban. Néha el kell engednünk a stresszt okozó tényezőket, és olyanokkal kell körbevennünk magunkat, amiket gyerekkorunkban is élveztünk volna. :)

Értékelésem:

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszett! Megérte megvenni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm még egyszer! *.* Elég jó könyveket sikerült eddig is nekem venned. :)

      Törlés
    2. Ez a lényeg! :)
      Ügyes vagy! :)

      Törlés