Karácsonyi meglepetésként kaptam ezt a könyvet a Drágámtól,
és végre eljutottam odáig, hogy el is olvassam. Mivel egy gyerekeknek szóló
regényről van szó, így nem kell túl nagy okosságokra és misztikumokra
számítani, de felüdülés volt számomra a sok fiatal felnőtteknek szóló könyv
után ilyet olvasni. Néha mindenkinek szüksége van arra, hogy egy darabig újra
kisgyereknek érezhesse magát, és ez az olvasmány pont ezt az érzést adja meg
nekünk. :)
A történet szerint valahol a világban van egy hatalmas
csokoládégyár, ahol a legfinomabb édességeket gyártják. Ennek a tulajdonosa, egy
bizonyos Vonka Vilmos úr kitalálja, hogy a csokoládéiban elrejt öt
aranyszelvényt, amiknek a szerencsés megtalálói látogatást nyernek a gyárába. Már
a könyv legelején megismerkedünk a szegény családban élő Picur Charlie-val, aki
a két szülőjével és a négy nagyszülőjével él együtt egy kicsi házban. Amikor ez
a kisfiú tudomást szerez a szelvényekről, minden vágya, hogy ő is egyike legyen
a szerencséseknek. Tudja, hogy nagyon kicsi az esélye, mégis reménykedik. A
kevés jövedelmük miatt csak néhány csokoládét van esélye kinyitni, és egyikben
sem található aranybiléta. Közben majdnem az összes szelvény elkel – mindet
visszataszító kölkök találták meg -, egyedül egy marad, amit aztán a kis
főhősünk egy szerencsés véletlennek hála megtalál. Rögtön hazaszalad vele, és
elújságolja a nagy hírt a szeretteinek, akik közül jelentkezik az egyik
nagyapja, Joe, hogy majd ő elkíséri a gyárba. Amint megérkezik az öt gyerek és
a kilenc szülő, a tulajdonos szívélyesen üdvözli őket, és elkezdődik a mesés
gyárlátogatás. Fantasztikus találmányokkal és édességekkel ismerteti meg az
író, Roald Dahl az olvasókat, valamint még bemutat pár vicces és furcsa lényt
is, az umpa-lumpákat. Ahogy halad előre a történet, folyamatosan kiesnek a
vásott kölykök és a szüleik, és a végén csak egy gyerek marad, aki kiérdemli a
lehető legnagyobb jutalmat.
Az elején furcsa volt magyarul olvasni a szereplők nevét,
hiszen a filmnek hála főleg az angolos verzióhoz szoktunk hozzá, de körülbelül
a könyv negyedénél már fel sem tűnik, hogy nem egyeznek teljesen. A filmhez
képest vannak különbségek – például Charlie családja nem fogadja el a fiútól a
felajánlott születésnapi csokoládét, és Vonka Vilmos nem panaszkodik a szörnyű,
egy fogorvos fiaként eltöltött gyerekkoráról -, de igazán aranyos és
olvasmányos a történet.
A regényhez készített montázsom, amihez a filmbeli jeleneteket használtam. |
Tetszett, hogy a gyerekek nevei utaltak a jellemükre, és
imádtam Vonka Vilmos őrült karakterét. Nem tudom, hogy mások is vannak-e úgy,
hogy ha egy olyan könyvet olvasnak, amiből már készült filmes feldolgozás,
akkor az adott karakternek úgy hallják a hangját a fejükben, ahogy a színész is
beszélt. Így voltam én is Vonka Vilmossal. Ahányszor csak az ő mondatait
olvastam, mindig Johnny Depp kellemes szinkronhangját hallottam. :D Valamint
még az is tetszett, hogy a boltos – akinél Charlie megtalálta egy csokiban az
aranybilétát -, segített a fiúnak kiszabadulni a hiénák karmaiból, és
azt mondta neki, hogy szaladjon azonnal haza a családjához, és senkinek se adja
oda azt a szelvényt, mert ő igazán megérdemli.
Imádtam még Joe nagyapót is, nagyon aranyos volt a
kisunokájához. Mindig figyelt arra, nehogy elkeveredjem Charlie, és jókat
nevetett a többi gyerek szerencsétlenkedésén. Szerintem minden kisgyereknek
ilyen kedves és bolondos nagypapára lenne szüksége, és akkor sokkal jobb lenne
a gyerekkoruk.
Néhány, a mai világra jellemző problémát is felvonultat a
regény, mint például azt, hogy a gazdag emberek azt hiszik, hogy ők mindent
megkaphatnak, vagy hogy a gyerekek egész nap csak a televíziót bámulják, vagy
ha valakinek van egy remek ötlete, akkor azt mások is azonnal meg akarják
szerezni, hogy abból maguknak profitáljanak.
Ennek a világnak a legérdekesebb teremtményei talán az
umpa-lumpák voltak, akik kicsi embereknek néznek ki, és akik a gyárban dolgoznak.
Tetszettek azok a versek, amiket minden egyes gyerek eltűnése után énekeltek,
de főleg az volt a kedvencem, amiben arról daloltak, hogy szükséges néha
kikapcsolni a gyerek előtt a televíziót, és könyvet kell adni a kezébe.
Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, aki szeretne egy kis
kikapcsolódást ebben a rohanó világban. Néha el kell engednünk a stresszt okozó
tényezőket, és olyanokkal kell körbevennünk magunkat, amiket gyerekkorunkban is
élveztünk volna. :)
Értékelésem:
Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszett! Megérte megvenni! :)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm még egyszer! *.* Elég jó könyveket sikerült eddig is nekem venned. :)
TörlésEz a lényeg! :)
TörlésÜgyes vagy! :)
Köszike! =^.^=
Törlés