.: Egy kegyetlen világ, ahol csak szülésre kellesz

Kötet címe: Az Ékkő

Eredeti cím: The Jewel

Író: Amy Ewing

Sorozat neve: Az Ékkő-trilógia #1

Kiadó: Maxim Könyvkiadó

Hazai kiadás éve: 2016

Eredeti kiadás éve: 2014

Saját példányom típusa: puhaborítós

Mit tennél, ha egy olyan városban élnél, ahol eltérő tematikájú kerületekre vannak osztva az élhető területek, és ezek között nincs lehetőség a továbblépésre? Itt a gazdagok arra használják a szegényebb osztályból való, szülésre alkalmasnak talált lányokat - a helyetteseket -, hogy kihordják a gyermekeiket. Nem mások ők, mint tenyészállatok, akiket eldobnak egy használat után.

Még belegondolni is borzasztó ebbe a helyzetbe, de Violet Lasting számára ez a valóság. Elviszik egy aukcióra, ahol megvásárolja a Tó Hercegnője. Egy csodás palotába kerül, ahol finomakat ehet, kényelmes és drága ruhákat viselhet, és még egy szolgálólányt is kap. Viszont mindezért cserébe teherbe kell esnie, hogy az úrnője a tőle származó babát a kezében tarthassa. És innentől kezdődnek el számára az igazi megpróbáltatások.

A kötet a Maxim Könyvkiadó tavaly őszi akciója során került hozzám, amikor két könyv megrendelése esetén még egyet véletlenszerűen ajándékba kaphattunk melléjük. Hozzám Az Ékkő-trilógia első része került, aminek nagyon örültem, mivel kíváncsi voltam erre a történetre. Nem is bántam meg az elolvasását, mivel egy izgalmas és egyben borzasztó világot ismerhettem meg általa.

Először is, a borító lélegzetelállítóan szép. Rég láttam már ilyen díszes regényt. Szeretem a szép ruhákat, és az itt szereplő lila költemény elnyerte a tetszésem. A cím betűtípusa is nagyon tetszik, és igazán szépen ki van díszítve.

Az egész könyvet összesen öt nap alatt faltam be, és volt, hogy egyszerre 100 és 150 oldalt is elolvastam belőle. Lehetséges, hogy ebben a nagyobb betűtípus is segített, de nagyon kellemes volt ez a méret a szememnek. Eléggé lekötött a történet, és kíváncsi voltam rá, mi fog történni a következő oldalakon. Ebben nyilván a fordítás is közrejátszott, mivel az igazán minőségi lett.

A Violettel történő eseményeket egyes szám első személyben ismerhetjük meg. Ami nagyon tetszett benne, hogy ő egy talpraesett lány. Nem hátrált meg az elé kerülő nehéz helyzetekben, és nem akarta magát egykönnyen megadni. Mindig kereste a lehetőséget arra, hogyan szabaduljon ki a nehéz és kellemetlen helyzetekből.

Alapvetően aggódtam, hogy végig tetszeni fog-e a szemszöge, mert általában a hozzá hasonló lányok el tudnak menni egy olyan önsajnáltatós irányba, amitől a falnak megyek, és ami teljesen elveszi a kedvemet az olvasástól. Itt viszont ez nem történt meg, a kötet végéig izgultam érte. Igaz, hogy voltak olyan tettei, amikkel nem értettem egyet, de legalább világos volt, hogy miért azt az utat választotta magának.

A mellékszereplők közül a néma szobalányt, Annabelle-t kedveltem a leginkább. Elég aranyos teremtés, és tetszettek az írásba foglalt párbeszédeik és a közös időtöltéseik. Volt még egy lány, Violet legjobb barátnője, akit Ravennek hívnak, és az ő sorsa is érdekelt. Kíváncsi leszek, a további részekben is felbukkan-e majd. Valamint ott volt még a szerethető Lucien is, egy kasztrált férfi "udvarhölgy", akinek aztán elég jelentős szerepe lett a regény végére. Potenciált még a Tó Hercegnőjének a fiában, Garnet-ben éreztem, a hölgyek kísérőjeként bemutatott Ash viszont egyáltalán nem fogott meg.

A kötetben bemutatásra kerülő világ elborzasztott. Utáltam a Hercegnőket, akik teljesen semmibe vették a megvásárolt lányokat, és csak a tenyészkancát látták bennük. Undorodtam azoktól a jelenetektől, amikor megszégyenítették őket. Onnan is látszott, mennyire kegyetlenek ezek a nők, hogy cseppet sem érdekelte őket, ha egy lány elhalálozott a helyettesek közül. Ők csak egy tárgyat láttak bennük, amit egy év múlva újra lehet pótolni. Elég sokszor összezavarodtam olvasás közben, hogy kinek higgyek és kinek ne, és gyakran az emberek is másnak mutatkoztak, mint ahogy megismertük őket.

A kötettel kapcsolatos egyedüli problémám a túl hamar kialakuló szerelmi szál volt. Úgy éreztem, sokkal több időnek kellett volna eltelnie ahhoz, hogy ilyen érzelmeket produkáljon a lány egy fiú irányába. Szinte csak annyi volt, hogy Violet meglátta ezt a srácot, és máris lángba borult a szíve érte. Túlzottan hevesnek és elkapkodottnak éreztem az érzéseiket. Szerintem egy ilyen helyzetben sokkal inkább meg kellett volna gondolniuk a lépéseiket, hiszen nagyon sok minden múlott rajtuk, konkrétan az életük is.

Mindenképpen tervezem beszerezni a folytatásait is Az Ékkőnek - szerencsére már mindkét rész elérhető magyarul -, mivel érdekel, mi fog történni a továbbiakban Violettel, és hogy vajon merre halad a történet. Ezt a regényt főleg azoknak ajánlom, akik szeretik a disztópikus, egy távoli és kegyetlen jövőnek tűnő világot bemutató könyveket, amik kemény témákat dolgoznak fel. És akiknek tetszett Az Éhezők Viadalából megismert Kapitólium ragyogó világa, a szépséges ruhákkal és a gazdag, fölényes emberekkel, azok is bátran levehetik ezt a kötetet a polcról.

Értékelésem:

Remélem, a ti fejetekben is annyi gondolatot ébreszt majd ez a világ, mint az enyémben!
Lindsay