Nem bírom ki, hogy ne áradozzak egy kicsit egy bejegyzésben erről a videóról. Amióta kijátszottuk Drágámmal a Syndicate-et, vadászom a különleges és remekül megvágott videókra róla. Néhányat még szeretnék majd megosztani veletek, és most ezzel el is kezdeném a sort.
Először is, szeretném leszögezni, hogy az Assassin's Creed franchise szerintem ebben a játékban teljesedett ki a legjobban, és itt lettek valahogy számomra a legszerethetőbbek a karakterek. Lehet, hogy azért, mert rengeteg ideje vártam már arra, hogy végre saját magam is megismerkedhessek velük, de lehet, hogy azért, mert eleve imádom a viktoriánus kori Londont, de lehet, hogy azért, mert a megosztott játékmód lehetővé tette, hogy teljesen a saját igényeink szerint haladjunk az ikrekkel, ami miatt még közelebb kerültünk hozzájuk. A végére szinte már úgy éreztem, hogy eggyé váltam Jacobbal, és hiába vétett hatalmas hibákat, képtelen lettem volna rá haragudni.
Ha végignézem ezt a videót, kedvem lenne egy testvért tudni magam mellett. És a játék után is. Főleg egy ikret. Egyke lévén sajnos sosem tapasztalhattam meg a szüleimnek hála, hogy milyen, amikor egy másik gyerekkel kell osztozkodnom a dolgaimon, vagy milyen az, amikor valaki a segítségemre vár, esetleg milyen az, ha tudhatom, hogy bármikor számíthatok rá, akármi is történjék. Mondjuk, amióta Drágámmal osztozom a szobámon, és az együttélés apró-cseprő örömeiben és gondjaiban is osztozunk, azóta úgy érzem, hogy rátaláltam a másik felemre, ami olyan, mintha lenne egy testvérem, akivel mindennél jobban szeretjük egymást, és akiért a tűzbe is képesek lennénk belemenni. :)
Visszatérve a videóhoz: az eredeti számot nem szerettem - eleget hallottam egy üzletláncnál töltött nyári munkám során -, ez a feldolgozás viszont nagyon megérintette a lelkemet. Annyira passzol a dalszöveg a Frye testvérekhez, hogy az valami hihetetlen! Nézzétek meg ti is, és osszátok meg velem a gondolataitokat a testvériességről és magukról a Frye ikrekről! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése