.: Könyvkritika: A rontás könyve

Egy újabb gyerekkönyvről van szó, ami kivételesen a Drágám tulajdonában van, de kölcsönadta, hogy olvassam el. Nem bántam meg az ajánlását, mert két nap alatt kiolvastam a regényt, annyira izgalmas volt. Rájöttem, hogy többször kellene gyerekeknek szóló írásokat olvasgatnom. :)

A könyv röviden arról szól, hogy a duci Douglas a nyárra a nagybátyjához költözik egy kisvárosba, Misty Bay-be. Itt találkozik két fiatallal, a félénk Peterrel és a belevaló Crystallal, és azonnal barátságot kötnek egymással. Douglas-t látomások kínozzák, melyekben egy titkos társaság, a Láthatatlanok szerepelnek. A gyerekek nyomozni kezdenek a szervezet után, és rejtélyes dolgokra derítenek fényt. Minden gyanú a város kegyetlen volt polgármesterére utal, aki úgy látszik, ismét visszatért, hogy megszerezze az egyik legnagyobb hatalommal bíró irományt, a Rontás Könyvét. Ennek segítségével ő lenne a világ legerősebb varázslója, és a gyerekeknek ezt kell megakadályozniuk. De néha nem az az ellenség, akit annak gondolunk…

A felvonultatott karakterekkel meg voltam elégedve. Bírtam Douglas vicces beszólásait, valamint jókat mosolyogtam a haspókságán, mivel állandóan különféle ételekre gondolt. Tetszett Crystal személyisége, kedvelem az olyan lányokat, akik képesek beolvasni a srácoknak, és sokszor szívatta Douglas-t a gondolatolvasási képességével. Peternek pedig talán az volt a legaranyosabb jelenete, amikor kiderült róla, hogy a szigorú szülei ellenére minden éjjel ételmaradékot ad a szobája ablakában megjelenő macskáknak. Nagyon tetszett még Douglas nagybátyjának, Kendred Halloway-nek az a programja, hogy gyerekeket invitált meg a saját könyvtárába, hogy közelebb vigye őket az olvasás varázslatos világához. A Láthatatlanok után nyomozó dekektív, Robert Kershaw viszont rettentően tenyérbemászó volt, legszívesebben néha belenyúltam volna a könyvbe, és lekevertem volna neki egy pofont. A történet mégis vele zárul, és ebből arra következtetek, hogy a további kötetekben fogunk még vele találkozni.

Tetszettek a karakterek közötti váltások, jó volt, hogy az eseményeket nem csak egy ember szemszögéből ismertük meg. Volt, hogy csak az a személy szerepelt az adott jelenetben, akivel történt az esemény. Általában a kettőnél több szereplős szemszögtől kissé összezavarodom, de itt ügyesen meg volt oldva, hogy tudja az olvasó, éppen kinél jár.

A történet egyedüli negatívumaként talán a néhol érdekesre sikeredett fordítást tudnám felhozni. Voltak olyan szavak, amikkel meg sem próbálkozott a fordító, és néha furcsán rakta össze a mondatokat. De azért annyira nem volt rossz, hogy zavart volna az olvasásban.

Tetszettek még a Douglas-nél bevillanó emlékképek is, jó volt megismerni, hogy mi is történt az eredeti Láthatatlanokkal. Igazán kedves gesztus ettől a titokzatos csoporttól, hogy mindig akkor és ott bukkannak fel, ahol éppen szükségük van rájuk a bajbajutott gyerekeknek. Amikor a három gyerek utánuk kezdett nyomozni, akkor a padláson megtalálták Ken nagybácsi naplóit, és abból olvastak fel egymásnak részleteket. Nagyon érdekelt, hogy mi található bennük, és amikor a fiatalok abbahagyták egy-egy rész ismertetését, legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy azzal foglalkozzanak továbbra is.

Minden olyan elem megtalálható ebben a regényben, ami egy gyereket – vagy gyereklelkű felnőttet - képes arra rávenni, hogy leüljön és a kezébe vegyen egy könyvet: különleges képességek, varázslat, telepátia, izgalom, szerethető karakterek. Amikor a történet vége felé jártam, nagyon meglepődtem, hiszen pont arról derült ki, hogy rosszban sántikál, akiről egyáltalán nem gondoltam volna. Ez a fordulat nagyon tetszett.

A történetnek nagyon aranyos üzenete van: hiába leszel felnőtt, hiába leszel idősebb, a lelkednek még akkor is maradhat egy olyan kis darabkája, ahol örökre megmarad benned a gyermeki kíváncsiság, fantázia és jóság. Igazán fontos, hogy ne gyöpösödj be, egy kicsit mindig is meg kell maradnod annak a kiskölyöknek, aki réges-régen voltál. És ha valamit egyszer megfogadsz a barátaid körében, akkor azt sose szegd meg. Nem számít, milyen régen történt, ha nem figyelsz magadra, akkor nem várt következményei lehetnek a cselekedeteidnek.

A könyvet egyébként egy olasz író, Giovanni Del Ponte írta, és magyarul a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. A regény első lapján van arra utalás, hogy a sorozat következő része előkészületben van, így reménykedem, hogy hamarosan a többi részét is elolvashatom. :)

Értékelésem:

3 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyi vagy! Szeretem olvasni a kritikáid/ véleményeid! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! :$ *.* Annyira örülök, hogy van kinek írnom őket. :)

      Törlés