Egy újabb gyerekkönyvről van szó, ami kivételesen a Drágám
tulajdonában van, de kölcsönadta, hogy olvassam el. Nem bántam meg az
ajánlását, mert két nap alatt kiolvastam a regényt, annyira izgalmas volt.
Rájöttem, hogy többször kellene gyerekeknek szóló írásokat olvasgatnom. :)
A könyv röviden arról szól, hogy a duci Douglas a nyárra a
nagybátyjához költözik egy kisvárosba, Misty Bay-be. Itt találkozik két
fiatallal, a félénk Peterrel és a belevaló Crystallal, és azonnal barátságot
kötnek egymással. Douglas-t látomások kínozzák, melyekben egy titkos társaság,
a Láthatatlanok szerepelnek. A gyerekek nyomozni kezdenek a szervezet után, és
rejtélyes dolgokra derítenek fényt. Minden gyanú a város kegyetlen volt
polgármesterére utal, aki úgy látszik, ismét visszatért, hogy megszerezze az
egyik legnagyobb hatalommal bíró irományt, a Rontás Könyvét. Ennek segítségével
ő lenne a világ legerősebb varázslója, és a gyerekeknek ezt kell
megakadályozniuk. De néha nem az az ellenség, akit annak gondolunk…
A felvonultatott karakterekkel meg voltam elégedve. Bírtam
Douglas vicces beszólásait, valamint jókat mosolyogtam a haspókságán, mivel
állandóan különféle ételekre gondolt. Tetszett Crystal személyisége, kedvelem
az olyan lányokat, akik képesek beolvasni a srácoknak, és sokszor szívatta
Douglas-t a gondolatolvasási képességével. Peternek pedig talán az volt a
legaranyosabb jelenete, amikor kiderült róla, hogy a szigorú szülei ellenére
minden éjjel ételmaradékot ad a szobája ablakában megjelenő macskáknak. Nagyon
tetszett még Douglas nagybátyjának, Kendred Halloway-nek az a programja, hogy
gyerekeket invitált meg a saját könyvtárába, hogy közelebb vigye őket az
olvasás varázslatos világához. A Láthatatlanok után nyomozó dekektív, Robert
Kershaw viszont rettentően tenyérbemászó volt, legszívesebben néha belenyúltam
volna a könyvbe, és lekevertem volna neki egy pofont. A történet mégis vele
zárul, és ebből arra következtetek, hogy a további kötetekben fogunk még vele
találkozni.
Tetszettek a karakterek közötti váltások, jó volt, hogy az
eseményeket nem csak egy ember szemszögéből ismertük meg. Volt, hogy csak az a
személy szerepelt az adott jelenetben, akivel történt az esemény. Általában a
kettőnél több szereplős szemszögtől kissé összezavarodom, de itt ügyesen meg
volt oldva, hogy tudja az olvasó, éppen kinél jár.
A történet egyedüli negatívumaként talán a néhol érdekesre
sikeredett fordítást tudnám felhozni. Voltak olyan szavak, amikkel meg sem
próbálkozott a fordító, és néha furcsán rakta össze a mondatokat. De azért
annyira nem volt rossz, hogy zavart volna az olvasásban.
Tetszettek még a Douglas-nél bevillanó emlékképek is, jó
volt megismerni, hogy mi is történt az eredeti Láthatatlanokkal. Igazán kedves
gesztus ettől a titokzatos csoporttól, hogy mindig akkor és ott bukkannak fel,
ahol éppen szükségük van rájuk a bajbajutott gyerekeknek. Amikor a három gyerek
utánuk kezdett nyomozni, akkor a padláson megtalálták Ken nagybácsi naplóit, és
abból olvastak fel egymásnak részleteket. Nagyon érdekelt, hogy mi található
bennük, és amikor a fiatalok abbahagyták egy-egy rész ismertetését,
legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy azzal foglalkozzanak továbbra is.
Minden olyan elem megtalálható ebben a regényben, ami egy
gyereket – vagy gyereklelkű felnőttet - képes arra rávenni, hogy leüljön és a
kezébe vegyen egy könyvet: különleges képességek, varázslat, telepátia,
izgalom, szerethető karakterek. Amikor a történet vége felé jártam, nagyon
meglepődtem, hiszen pont arról derült ki, hogy rosszban sántikál, akiről
egyáltalán nem gondoltam volna. Ez a fordulat nagyon tetszett.
A történetnek nagyon aranyos üzenete van: hiába leszel
felnőtt, hiába leszel idősebb, a lelkednek még akkor is maradhat egy olyan kis
darabkája, ahol örökre megmarad benned a gyermeki kíváncsiság, fantázia és
jóság. Igazán fontos, hogy ne gyöpösödj be, egy kicsit mindig is meg kell
maradnod annak a kiskölyöknek, aki réges-régen voltál. És ha valamit egyszer
megfogadsz a barátaid körében, akkor azt sose szegd meg. Nem számít, milyen
régen történt, ha nem figyelsz magadra, akkor nem várt következményei lehetnek
a cselekedeteidnek.
A könyvet egyébként egy olasz író, Giovanni Del Ponte írta,
és magyarul a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. A regény első lapján van
arra utalás, hogy a sorozat következő része előkészületben van, így
reménykedem, hogy hamarosan a többi részét is elolvashatom. :)
Értékelésem:
<3
VálaszTörlésNagyon ügyi vagy! Szeretem olvasni a kritikáid/ véleményeid! :)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! :$ *.* Annyira örülök, hogy van kinek írnom őket. :)
Törlés