Eredeti cím: Nevermore
Író: Kelly Creagh
Sorozat neve: Nevermore #1
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Hazai kiadás éve: 2013
Eredeti kiadás éve: 2011
Saját példányom típusa: puhaborítós
A regényt a barátnőmnek szántam 2016 karácsonyára. Hosszú ismeretségünk során közösen fedeztük fel Edgar Allan Poe világát és gondolkodásmódját a versein keresztül, így adta magát, hogy megajándékozzam ezzel a magával ragadó regénnyel. Már a szépséges és sötét hangulatot árasztó borító felkeltette a figyelmemet, az pedig plusz pont, hogy a neves író művei is visszaköszönnek benne - például számtalanszor a fejezetek elnevezését valamelyik vers címe adja.
Ahogy kinyitottam a könyvet, a fejezetek tetején lévő fordított hollós grafika tűnt fel először. Már csak azért is megérte egy-egy fejezet végéig eljutnom, hogy ezzel a látvánnyal csukjam be a könyvet.
Olvasás közben csak úgy suhantak a lapok! Azt vettem észre, hogy még csak két órája ücsörgök a fotelemben, de már a 150. oldalnál tartok. Miután végeztem a kötettel, „book hangover-be” kerültem - ami azt jelentette nálam, hogy napokig képtelen voltam más könyvre még csak rá is nézni. Ennek az érzésnek a hatására rendeltem meg a második részét is, rögtön utána.
Ami megfogott a kötetben, az maga a történet és a karakterek voltak. Tetszett, ahogy a főszereplő fiatal lány, Isobel szép lassan alakul át egy üresfejű pomponlányból törődő lénnyé, akinek egy személy körül forog csak az élete. Ő pedig nem más, mint az iskolatársa, Varen Nethers, aki mellé beosztják egy irodalomórára megírandó házi dolgozathoz.
Ó, Varen! Nincs elég hely ebben a bejegyzésben, hogy kellően magasztaljalak. Alapvetően rajongok a gót stílusú srácokért, így ő az egyik legnagyobb kedvencem lett. Varenről el tudtam képzelni, hogy szembejön velem az utcán, annyira valóságos volt a karaktere. Bátran fel merte magát vállalni, nem érdekelték a sztereotípiák. Kihúzta a szemét, szegecses és bőr cuccokban járt, és ami a legfontosabb: egy fekete füzetbe történeteket irogatott.
A történetet Isobel szemszögéből ismerhetjük meg, méghozzá E/3-as írásmódban. Teljesen meg voltam vele elégedve, hiába olvastam sok helyen, hogy másokat mennyire idegesített ez a lány. Való igaz, hogy időnként lassabban estek le neki a dolgok, néha pedig hozta az értetlen formát, de alapvetően kedves teremtés, és hihetetlen, milyen jól kezelte a vele történt furcsábbnál furcsább helyzeteket. Például ki ne ijedne meg attól, ha egy vörös tollas hajú, hegyes tépőfogakkal rendelkező, feltépett arcú szörnyeteg jelenne meg bőrdzsekiben az ebédlőjében? Szerintem mindenki.
Egyébként épp ez az egyik, amiben az írónő, Kelly Creagh nagyon erős: a leírásokban. Végig magam előtt láttam az eseményeket, és talán épp ez miatt is olvastam olyan gyorsan. Képtelen voltam csak egy fejezetet letudni belőle egyszerre; mindig több és több kellett belőle.
Amiben más ez a regény, mint a többi, amit olvastam, az a világépítés. Az írónő hihetetlen mélységekig elmerült Poe életében és munkásságában, ami tökéletesen meg is látszik a köteten. Komolyan mondom, több mindent tudtam meg róla, mint az egész iskolai pályafutásom alatt, és ennek a könyvnek sikerült elérnie, hogy levettem a klasszikusnak számító Poe összest a polcomról, majd olvasgatni kezdtem.
A könyvben két világ jelenik meg: az egyik a miénk, ahol átlagos életét éli egy 16 éves lány, a másik pedig a rémisztő és sötét álomvilág, amiben démonok portyáznak. A saját világunk jobban tetszett, mert a másik oldalt hihetetlenül rémisztőnek tartottam. Végigjárt a gerincemen a borzongás, amikor ijesztőbb és keményebb részekhez értem.
Csupán annyi negatív megjegyzésem lenne, hogy jól esett volna a regénynek egy jó szerkesztő, aki kiszűrte volna a helyesírási és gépelési hibákat.
A regény a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, és ugye tudjuk, hogy náluk pöttyök alapján vannak beosztva az olvasmányok. Ez a regény a Vörös pöttyös kategóriába került, ahová szerintem tökéletesen beillett. Megvoltak a fiatal, még gimnáziumba járó szereplők és a fantasykra jellemző hangulat, de azokat az olvasókat, akik rózsaszínebb sztorikra vágynak, megrémisztheti.
Az első kötet eléggé izgalmasan fejeződött be. Épp ezért várom a folytatást, hogy megtudjam, vajon mi fog még Isobellel és Varennel történni. Vajon beteljesedik a szerelmük, vagy elnyelik a fiút a sötét és nyomasztó álmok?
Értékelésem:
Kívánom, hogy nektek is okozzon olyan kellemes és egyben rettegő perceket, mint nekem! :)
Lindsay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése