.: Könyvértékelés: Nikki nyomában

Aki még nem olvasta ezt a könyvet, annak azt ajánlom, hogy csak a legalul lévő baglyokra vessen egy pillantást, ahol az látható, hogy mennyire tetszett ez a regény. A többi szöveg eléggé spoileres - bár a legfőbb történést nem lövöm le -, az egész könyvről szóló véleményemet tartalmazza.

Örömmel jelentem be, hogy a Nikki nyomában című regényről írom a legelső "komolyabb" kritikámat. Ehhez is nehezen tudtam hozzákezdeni, de mivel már olvasnék egy újabb kötetet - nagyon olvasásmániás lettem manapság -, úgy éreztem, nem lenne szép dolog, ha a munka elé kerülne a szórakozás. :) Így hát fogtam magam, és nekiálltam a pötyögésnek.

Két nap alatt olvastam el ezt a könyvet - tegnap este három óra alatt kivégeztem az utolsó kétszáz oldalt -, ami az elmúlt időkben számomra új rekordnak számít. Végre kezdek ismét könyvmoly lenni, egyre jobban megy a regények felfalása. :) A történet vége felé mondjuk le akartam tenni, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom, hogy vége legyen, főleg nem így… De végül rávettem magam, hogy az utolsó betűig elolvassam, és nem bántam meg.

A sztori nagyjából arról szól, hogy az addig sikeres rögbiző Chase Walker elveszíti az édesapját egy balesetben, és ettől a srác elindul a lejtőn, drogozni és piálni kezd. Amikor egy átbulizott éjszaka után letartóztatják, az édesanyja úgy dönt, hogy elköltöznek a nagyszüleihez Arizonába, hátha a környezetváltozás jót tesz a fiának. Itt aztán Chase új barátokra talál, és megtetszik neki az iskola egyik pompomlánya, Nikki. A srác mindenáron meg akarja őt hódítani, ő viszont a múltbéli rossz tapasztalatai miatt nem akar egy rögbissel kezdeni. Egyszer aztán mégis igent mond egy randevúra, és onnantól kezdve nincs megállás, teljesen egymásba gabalyodnak.

Nagyon tetszett, ahogy a két főszereplő szívatta egymást, jókat mosolyogtam a beszólásaikon. Tetszettek a próbák, amik elé Nikki állította Chase-t; a lány nagymamája nagyon aranyos volt – amikor ilyen nagyszülőkről olvasok, mindig nagyon hiányzik az én drága mamám –, jó ötlet volt egy klasszikus filmre elvinni a srácot, ahol csak ők voltak kettesben, és megmosolyogtatott, amikor Chase Türkivel, a sziámi harcoshallal beszélgetett, és tőle kért tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy mit vegyen fel aznap.

Imádtam Chase karakterét. Nagyon látványos volt a jellemfejlődése, és csak drukkolni tudtam neki, hogy végül az övé legyen a lány. Tetszett, hogy annyira óvta az édesanyját, hogy nem nézte eleinte jó szemmel, ahogy egy új pasival kezd ismerkedni. Hihetetlenek voltak azok a részek, ahol az édesapját gyászolta; néha még az én szemem is könnyes lett, amikor a fiú fájdalmáról olvastam. Igazán érzelmesre sikeredtek ezek a sorok, de ahol igazán zokogásba csaptam át, az az utolsó harminc oldal volt. Lacey Weatherford – az író – eldöntötte, hogy megkínoz minket, olvasókat. Nem készültem ilyen drámai végre, és kissé úgy is érzem, hogy szemétség volt ezt Chase-zel szemben meglépni. Nem ezt érdemelte.

Most jöjjenek egy kicsit a mellékszereplők. Nikki édesanyja nagyon kedves volt, imádtam, hogy ennyire jól állt Chase-hez. Amikor megtudta, hogy miket művelt ezelőtt a srác, akkor ahelyett, hogy elhajtotta volna vagy azt mondta volna neki, hogy nem való a lányához, biztosította afelől, hogy még mindig a fiaként szereti. Reménykedem benne, hogy a történet vége után még tartani fogja a kapcsolatot Chase-zel, mert szerintem szükségük van egymásra, a veszteségek összekötötték őket.

És Nikki kistesói! Imádnivaló a két kiskölök! Clara nagyon aranyos volt, amikor arra unszolta Chase-t, hogy csókolja meg a nővérét, és a rajzától is könnyek gyűltek a szemembe a boldogságtól, mivel a családjukba Chase-t is belevette.

Chase édesanyjával már más a helyzet. Az elején őt is kedvesnek gondoltam, meg voltak jó megmozdulásai, viszont azt nem értettem, hogy a vége felé miért akarta lebeszélni a fiát arról, hogy Nikki mellett kössön ki. Miért kellett arról győzködnie a fiát, hogy tizennyolc évesen még nem szabad megállapodni valaki mellett és összeköltözni vele? És miért erőltette annyira, hogy az egyetemen lesznek majd más lányok is, akik imádják a sportolókat, és Chase biztosan nem fogja majd megállni, hogy ne csalja meg velük a lányt? Ezt a megszólalását kicsit erősnek és igazságtalannak éreztem.

A srác nagypapája pedig eléggé keménynek és határozottnak lett beharangozva, viszont az unokájával szemben nagyon nagy volt a szíve. Még azt is jogosnak éreztem, amikor leteremtette a fiút a lábáról. Viszont végig ott volt Chase mellett, amikor a sportolásról volt szó, és igyekezett egyengetni a karrierjét.

Egy kérdés körvonalazódott a történet közepén a fejemben: minden férfi pickupot vezet? Chase, az édesanyjának az új pasija és a nagyapja is. Lehetett volna más típusú autókat is a regénybe tenni a pasik alá.

A könyvben elég nagy hangsúlyt fektet az írónő arra a problémára, hogy mindenkinek megvan a másikról a véleménye az első pillanatban, ahogy találkoznak vele. Beskatulyázzák az embert egy kategóriába, és onnan lehetetlen kitörni. Számos pletyka terjengett a két főszereplőről, és Chase-nek már nagyon elege volt abból, hogy mindenki azt hitte, tudják, ki ő. Senki nem vette a fáradtságot, hogy megismerje az igazi énjét.

Furcsának tartottam, hogy Nikki egy rossz tapasztalat miatt tartott Chase-től, viszont egyszer egy heves csókcsata után képes lett volna odaadni magát neki. Nyilván megbánta volna utána, de szerencsére a fiúnak volt annyi esze, hogy nemet mondott az ajánlatra. Tetszett a regényben, hogy hiába pusztult meg majdnem Chase a szexuális vágyaitól, mégsem mászott rá a lányra, hagyott neki időt arra, hogy ő maga mondja meg, hogy mikor érzi magát késznek a dologra.

Chase volt barátaitól nagyon nagy szemétség volt, hogy a srác apja halála után egyszerűen felszívódtak, viszont a történet végére főhősünk az új helyen igaz barátokra lelt. Nagyon tetszett az egyik csapattársának, Brettnek a monológja, amikor arról biztosította a fiút, hogy hiába nem tudják pótolni azt, akit elveszített, ott vannak mellette.

A történet két részre volt osztva. Az első felében voltak a problémás és az aranyos jelenetek, viszont amikor megláttam a második rész feliratot, félelem költözött a szívembe. Tudtam, hogy a vége felé jön majd a nagy tragédia, de nem szerettem volna elolvasni. Annyira jó volt addig a történet, nem akartam, hogy beárnyékolja az egészet egy sötét felhő. De azért olvastam tovább.

Esküszöm, ha legközelebb belefutok egy olyan könyvbe, amiben az egyik szereplőt Chase-nek hívják, nem fogom elolvasni! A Taking Chances - Kétesélyes szerelem című könyvben is ez volt, és ott is sírtam. Itt viszont szabályosan zokogtam, és sokkal jobban megérintett a Nikki nyomában.

Ezt a könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek, viszont úgy készüljetek, hogy a vége felé rakjatok magatok mellé vagy tíz zsebkendőt. Kelleni fog.

Reménykedem benne, hogy a Könyvmolyképző Kiadó kegyes lesz hozzánk, és kiadják a regény második részét is, ami a Finding Chase nevet viseli. :)

Értékelésem: