Örömmel jelentem be, hogy a Nikki nyomában című regényről írom a legelső "komolyabb" kritikámat. Ehhez is nehezen tudtam hozzákezdeni, de mivel már olvasnék egy újabb kötetet - nagyon olvasásmániás lettem manapság -, úgy éreztem, nem lenne szép dolog, ha a munka elé kerülne a szórakozás. :) Így hát fogtam magam, és nekiálltam a pötyögésnek.
Két nap alatt olvastam el ezt a könyvet - tegnap este három óra alatt kivégeztem az utolsó kétszáz oldalt -, ami az elmúlt időkben számomra új rekordnak számít. Végre kezdek ismét könyvmoly lenni, egyre jobban megy a regények felfalása. :) A történet vége felé mondjuk le akartam tenni, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom, hogy vége legyen, főleg nem így… De végül rávettem magam, hogy az utolsó betűig elolvassam, és nem bántam meg.
Két nap alatt olvastam el ezt a könyvet - tegnap este három óra alatt kivégeztem az utolsó kétszáz oldalt -, ami az elmúlt időkben számomra új rekordnak számít. Végre kezdek ismét könyvmoly lenni, egyre jobban megy a regények felfalása. :) A történet vége felé mondjuk le akartam tenni, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom, hogy vége legyen, főleg nem így… De végül rávettem magam, hogy az utolsó betűig elolvassam, és nem bántam meg.
A sztori nagyjából arról szól, hogy az addig sikeres rögbiző
Chase Walker elveszíti az édesapját egy balesetben, és ettől a srác elindul a lejtőn, drogozni
és piálni kezd. Amikor egy átbulizott éjszaka után letartóztatják, az édesanyja
úgy dönt, hogy elköltöznek a nagyszüleihez Arizonába, hátha a környezetváltozás
jót tesz a fiának. Itt aztán Chase új barátokra talál, és megtetszik neki az
iskola egyik pompomlánya, Nikki. A srác mindenáron meg akarja őt hódítani, ő
viszont a múltbéli rossz tapasztalatai miatt nem akar egy rögbissel kezdeni.
Egyszer aztán mégis igent mond egy randevúra, és onnantól kezdve nincs megállás,
teljesen egymásba gabalyodnak.
Nagyon tetszett, ahogy a két főszereplő szívatta egymást,
jókat mosolyogtam a beszólásaikon. Tetszettek a próbák, amik elé Nikki
állította Chase-t; a lány nagymamája nagyon aranyos volt – amikor ilyen
nagyszülőkről olvasok, mindig nagyon hiányzik az én drága mamám –, jó ötlet
volt egy klasszikus filmre elvinni a srácot, ahol csak ők voltak kettesben, és
megmosolyogtatott, amikor Chase Türkivel, a sziámi harcoshallal beszélgetett,
és tőle kért tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy mit vegyen fel aznap.
Imádtam Chase karakterét. Nagyon látványos volt a
jellemfejlődése, és csak drukkolni tudtam neki, hogy végül az övé legyen a
lány. Tetszett, hogy annyira óvta az édesanyját, hogy nem nézte eleinte jó
szemmel, ahogy egy új pasival kezd ismerkedni. Hihetetlenek voltak azok a részek,
ahol az édesapját gyászolta; néha még az én szemem is könnyes lett, amikor a
fiú fájdalmáról olvastam. Igazán érzelmesre sikeredtek ezek a sorok, de ahol
igazán zokogásba csaptam át, az az utolsó harminc oldal volt. Lacey Weatherford
– az író – eldöntötte, hogy megkínoz minket, olvasókat. Nem készültem ilyen
drámai végre, és kissé úgy is érzem, hogy szemétség volt ezt Chase-zel szemben
meglépni. Nem ezt érdemelte.
Most jöjjenek egy kicsit a mellékszereplők. Nikki édesanyja
nagyon kedves volt, imádtam, hogy ennyire jól állt Chase-hez. Amikor megtudta,
hogy miket művelt ezelőtt a srác, akkor ahelyett, hogy elhajtotta volna vagy
azt mondta volna neki, hogy nem való a lányához, biztosította afelől, hogy még
mindig a fiaként szereti. Reménykedem benne, hogy a történet vége után még
tartani fogja a kapcsolatot Chase-zel, mert szerintem szükségük van egymásra, a
veszteségek összekötötték őket.
És Nikki kistesói! Imádnivaló a két kiskölök! Clara nagyon
aranyos volt, amikor arra unszolta Chase-t, hogy csókolja meg a nővérét, és a
rajzától is könnyek gyűltek a szemembe a boldogságtól, mivel a családjukba
Chase-t is belevette.
Chase édesanyjával már más a helyzet. Az elején őt is
kedvesnek gondoltam, meg voltak jó megmozdulásai, viszont azt nem értettem, hogy
a vége felé miért akarta lebeszélni a fiát arról, hogy Nikki mellett kössön ki.
Miért kellett arról győzködnie a fiát, hogy tizennyolc évesen még nem szabad
megállapodni valaki mellett és összeköltözni vele? És miért erőltette annyira,
hogy az egyetemen lesznek majd más lányok is, akik imádják a sportolókat, és
Chase biztosan nem fogja majd megállni, hogy ne csalja meg velük a lányt? Ezt a
megszólalását kicsit erősnek és igazságtalannak éreztem.
A srác nagypapája pedig eléggé keménynek és határozottnak
lett beharangozva, viszont az unokájával szemben nagyon nagy volt a szíve. Még
azt is jogosnak éreztem, amikor leteremtette a fiút a lábáról. Viszont végig
ott volt Chase mellett, amikor a sportolásról volt szó, és igyekezett
egyengetni a karrierjét.
Egy kérdés körvonalazódott a történet közepén a fejemben: minden férfi pickupot vezet? Chase, az édesanyjának az új pasija és a nagyapja is. Lehetett volna más típusú autókat is a regénybe tenni a pasik alá.
Egy kérdés körvonalazódott a történet közepén a fejemben: minden férfi pickupot vezet? Chase, az édesanyjának az új pasija és a nagyapja is. Lehetett volna más típusú autókat is a regénybe tenni a pasik alá.
A könyvben elég nagy hangsúlyt fektet az írónő arra a
problémára, hogy mindenkinek megvan a másikról a véleménye az első pillanatban,
ahogy találkoznak vele. Beskatulyázzák az embert egy kategóriába, és onnan
lehetetlen kitörni. Számos pletyka terjengett a két főszereplőről, és
Chase-nek már nagyon elege volt abból, hogy mindenki azt hitte, tudják, ki ő. Senki nem vette a fáradtságot, hogy megismerje az igazi énjét.
Furcsának tartottam, hogy Nikki egy rossz tapasztalat miatt
tartott Chase-től, viszont egyszer egy heves csókcsata után képes lett volna
odaadni magát neki. Nyilván megbánta volna utána, de szerencsére a fiúnak volt
annyi esze, hogy nemet mondott az ajánlatra. Tetszett a regényben, hogy hiába
pusztult meg majdnem Chase a szexuális vágyaitól, mégsem mászott rá a lányra,
hagyott neki időt arra, hogy ő maga mondja meg, hogy mikor érzi magát késznek a dologra.
Chase volt barátaitól nagyon nagy szemétség volt, hogy a
srác apja halála után egyszerűen felszívódtak, viszont a történet végére
főhősünk az új helyen igaz barátokra lelt. Nagyon tetszett az egyik
csapattársának, Brettnek a monológja, amikor arról biztosította a fiút, hogy
hiába nem tudják pótolni azt, akit elveszített, ott vannak mellette.
A történet két részre volt osztva. Az első felében voltak a problémás és az aranyos jelenetek, viszont amikor megláttam a második rész feliratot, félelem
költözött a szívembe. Tudtam, hogy a vége felé jön majd a nagy tragédia, de nem
szerettem volna elolvasni. Annyira jó volt addig a történet, nem akartam, hogy
beárnyékolja az egészet egy sötét felhő. De azért olvastam tovább.
Esküszöm, ha legközelebb belefutok egy olyan könyvbe, amiben
az egyik szereplőt Chase-nek hívják, nem fogom elolvasni! A Taking Chances - Kétesélyes szerelem című könyvben is ez volt, és ott is sírtam. Itt viszont
szabályosan zokogtam, és sokkal jobban megérintett a Nikki nyomában.
Ezt a könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek, viszont úgy
készüljetek, hogy a vége felé rakjatok magatok mellé vagy tíz zsebkendőt.
Kelleni fog.
Reménykedem benne, hogy a Könyvmolyképző Kiadó kegyes lesz
hozzánk, és kiadják a regény második részét is, ami a Finding Chase nevet
viseli. :)
Értékelésem:
Ügyi vagy! :)
VálaszTörlésSzerintem nagyon jó lett! :)
Nagyon szépen köszönöm, kicsim! :$
Törlés